A 18. században újratelepült falu magva a mai Hunyadi János utca (a 19. században Nagy utca), Kontra utca és Rozmaring utca körzetében lehetett. A lakóterület túlnyomóan egyedi telkekből áll. A lakóházakat többnyire véggel az utcára, a telek oldalhatárára helyezték, ún. fésűs beépítési móddal, mert a porta kihasználása így volt a legkedvezőbb. Az így kialakult oromzatok sora, bár különbözőek, mégis egységes utcaképet nyújtanak. A fésűs beépítés több évszázados hagyománya mellett megjelentek az utcával párhuzamosan elhelyezett épületek is. Főként iparosok, kereskedők kedvelték, mert így biztosítva volt az eladótér és az utca kapcsolata.A település régi részén ma is található számos gondozott, több száz éves, nádfedeles parasztházak a népi építészet emlékei. Említést érdemel, hogy 1896-ban az országos millenniumi kiállítás néprajzi falujában felépítették a szegvári parasztház mását, ezzel reprezentálva a Csongrád megyei népi építészetet.
