Szeged Csongrád megye székhelye, 160 ezres lélekszámával hazánk negyedik legnépesebb városa. A Maros torkolata alatt, a Tisza partján fekszik, nagyobbik része a folyó jobb partján, a kertváros jellegű Újszeged pedig a bal parton terül el. Kialakulásában jelentős szerepe volt a Maros menti só- és aranyszállításnak, már a római időkben őrállomás vigyázta az itteni tiszai átkelőhelyet. Bár a város szinte egyidős a magyar államalapítással, mai képét az 1879. évi nagyárvíz utáni újjáépítés során nyerte. A romba dőlt település helyén jelentős nemzeti segítséggel modern, körutas szerkezetű város épült, egységes homlokzatú palotasorokkal, szépen parkosított, szobrokkal gazdagon díszített terekkel, árnyas sétányokkal. Központja a gondosan ápolt Széchenyi tér, mely az egykori vár melletti nagy piacból alakult ki a 18. század folyamán. A 19. század vége óta itt és az innen nyíló Kárász utcán találjuk a híres korzót, a szegediek kedvelt sétáló- és pihenőhelyét, ünnepségek, fesztiválok helyszínét. A város építészeti arculatát alapvetően meghatározzák az eklektikus és szecessziós épületek, az ezekhez jól illeszkedő két világháború között létrejött neobarokk és premodern épülethomlokzatok, továbbá a környezetük térhatásában harmonikusan megjelenő szobrok, képzőművészeti alkotások.
