1956-ban Nagybecskerek megalapítja a Művésztelepet Écskán, Nagybecskerek közelében a faluban. Az Écskai Művésztelep abban az időben élénkült fel, amikor Vajdaságban (Zenta, Bácska Topolya, Óbecse, Kikinda, Ruma, Törökkanizsa) már gyakorlott szervezéssel működtek az időszakos művésztelepek, ahol az új művészeti ötletek megszülethettek. 1958-ban alakult az Écskai Művésztelep kortárs képtára, mint intézmény, melynek feladata, hogy gondoskodjon a képzőművészeti alkotásokról, melyek a művésztelepen születtek, valamint szervezze a művészek találkozóját Écskán. 1964-ben megnyílt Nagybecskereken a Modern képtár. A meghívott vendégek különböző képzőművészeti diszciplinákban képviselték magukat (festészet, szobrászat, grafika, rajz), idővel kétszeri találkozót tartanak – a klasszikus festészettel foglalkozók "Slika" (kép) és akik akvarellel foglalkoznak "Susretima akvarelista" (akvarell festők találkozója). A múlt század hetvenes évei új művészeti gyakorlatot indítanak a tradícionális festészettel szembe illetve azon túlmutatva haladnak, vagy a művészeti tárgyak dematerializációját eredményezik, leépítik a művésztelepek kollektív szellemiségét, az individualizmus, szubjektivizmus elvét előtérbe helyezik, krízisbe hozva az Écskai Művésztelepet. Ettől kezdve a szervezők igyekeznek új értelmet, profilt és energiát bevonzani, hogy a művészeket összegyűjthessék. 2006-ban, 50 éves fennállásuk alkalmából változás következett be a nagymértékben jelen levő pluralizmus és interdiszciplináris modern képzőművészet alkalmazásában, hogy ötleteiket különböző formában realizálhassák művészi kifejezőeszközeikkel. Az Écskai Művésztelepen 2010-től kezdődött a szerzői és problémafelvető meghívás.
A nagybecskereki Kortárs képtár gyűjti, őrzi, rendszeresen feldolgozza és kiállítja a jugoszláv és szerb háború utáni képzőművészeti alkotásokat, főleg az Écskai Művésztelep munkáit.
