A nagylaki kendergyárat 1905-ben a Pannónia Kender- és Lenipari Részvénytársaság alapította. A régi gyár három épületből állt: a kenderkikészítő üzemből, a len-földolgozó egységből és a fonóüzemből. A kenderföldolgozáshoz Bács megyei svábokat hívtak be. Az áztatás a gyártelepen áthúzódó élővíz csatorna vizének fölhasználásával történt. Az ázott kendert a rostkikészítő üzemben törték és tilolták. A len földolgozására Bulgáriából öt családot hozattak be. Előbb ők, majd a közeli településekből érkezett szlovák munkások végezték a len áztatását és földolgozását. A szükséges kendert a szomszédos falvak gazdaságaiban termelték, a lent Szabolcs-Szatmár megyéből szállították. A kender nagyobb részét a gyár fonóüzemében dolgozták föl. A nagy hajó- és dobóköteleknek legjobb piaca Anglia volt, a zsinegnek Franciaország, Spanyolország, Finnország, Kanada, Argentína. A XX. század elején a munkáslétszám 300-320, a két világháború alatt 450-500 volt. Az első világháború idején 101 orosz fogoly került a gyárba. A gyárat 1948. március 30-án államosították. Előbb a rostkikészítő, majd a fonó részleget is a Délmagyarországi Rostkikészítő Vállalathoz csatolták. 1953. december 1-jével Nagylaki Kenderfonógyár néven önálló üzemmé vált. A kendergyárat jelenleg a HUNGAROHEMP RT. működteti.
Intro
