1875-1880 körül.A műhely épülete Hódmezővásárhely határában, az 1596. számú tanyán állott. Utolsó tulajdonosa, Tolnai Károly kovácsmester 1930-ban vásárolta Tóth Imre kovácstól, aki ötven esztendeig dolgozott benne. Fala vályog, födele mezei cserép. A nyeregtetős épület út felőli homlokzata elé és udvari oldalán faoszlopokon nyugvó, széles, cseréptetős ereszalját építettek. Három, különbejáratú helyiségében kovács, bognár és suszter (cipész) dolgozott. A kerékgyártó (bajor-osztrák eredetű nevén bognár) a szekér és a kocsi famunkáját, a kovács a vasalását készítette, ezért gyakori volt, hogy egymás mellett vagy a közelben nyitottak műhelyt.Tolnai Károly a szerszámok egy részét a műhellyel együtt vásárolta, többet apjától örökölt, sok fogót, kalapácsot pedig maga készített. A kohó parazsának izzítására lábbal működtetett fújtatót használt. Az 1930-as években, sok iparostársához hasonlóan, már fúrógéppel korszerűsítette műhelyét.A bognárműhely kizárólag a kézműves technológia eszközanyagát (kézzel hajtott, lendkerekes faeszterga, kerékszék stb.) mutatja be. A régi cipészműhely helyén a múzeum néprajzosai szíjgyártó műhelyt rendeztek be, amely kapcsolódik a két másik mesterséghez és a lófogatolás míves kidolgozású szerszámait állítja a látogatók elé.Az iparos műhelyek telkén féltetős szín épült, amely lehetőséget nyújt az egyik legnagyobb hazai kocsigyűjtemény bemutatására. A gyűjtemény a járművek jellege és használata szerint három csoportra osztható. Elsőbe a paraszti teherszállító eszközök: szekerek, igás kocsik és a bakity tartoznak. A másodikat az emberi közlekedésre és piaci termékszállításra is használt kocsi típusok, közöttük a féderes, festett nagyatádi kocsitáji változatai alkotják. Harmadik csoportba a hintók és a hajtókocsik sorolhatók, közülük a budapesti Kölber kocsigyár 1928-ban készült hintaját érdemes kiemelni.
Intro
