Észak-Bánátban a Tisza bal partján terül el a törökkanizsai park. Az itt élő nemesi családok kastélyaival, a természet és az építészet összhangja az öröksége ennek a parknak. A parkban lévő épületek az állam védelme alatt állnak, mint műemlékek. A Servijai-Šulpe kastély (ma bírósági épület) 1952-ben az Újvidéki Tartományi Műemlékvédelmi Intézet javaslatára védelmet kapott, mint nagy jelentőséggel bíró kultúrlétesítmény.
A törökkanizsai nemesség kúriákban és kastélyokban élt a Tisza partján az árnyékos parkban az egzotikus fák és virágok között, kőkerítés mögött fényűző zárt körben. Kevés vajdasági településsel találkozunk, ahol a múltban annyi nemesi család élt, mint Törökkanizsán. A park kivitelezésében legnagyobb érdeme Emil Talijannak volt. Mint nagy kalandor, világutazó, kíváló vadász, a világ minden részéről növényeket hozott, melyeket maga ültetett el és gondozott. A másik jelentős személy Katarina Milanković - Pađanski "de Visak", aki a Servijai kastélyban élt. Ő a kastély külső és belső berendezéséről gondoskodott. Kíváló kertészeket alkalmazott, akik a bécsi udvar példájára igyekeztek ápolni a parkot. Eklektikus stílusban alakították ki, kombinálva a tájépítés elemeit (angol) és a geometriai (francia) stílust, Törökkanizsa legjelentősebb zöld felületévé vált. Az őshonos és alohton fajok mellett egzotikus növények is voltak. Fasor képviselte a fásszárú növényeket, magas törzsűek, facsoportok, magányos fák szabadon a művészi elgondolású és egységet alkotó (parterre) rendezés céljából.
